Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A mi utcánk!

2011.01.24

 

A mi utcánk!

Tudja mindenki, a törvény igen fontos dolog. Enélkül nem tudja a nép, mit szabad és mit nem. Az ilyesmiből hamar megvan a felfordulás, amikor a szomszéd is feljelent, mert nekem esetleg több adatott az életben. Így nem fér össze a felebaráti szemlélet a mai józan korral. Mert valljuk be, a modern élet képviselését, szemléletét mindenki mindenkinél jobban fújja. Így lesz a senkiből celeb, a celebből senki vagy még nagyobb szemét.

Térjünk át a komoly dolgokra. Bár nem vagyok arisztokrata, sem poéta, de még miniszterelnök sem, tudományomat józan paraszti eszemnek köszönhetem. Talán nincs is szebb táj Magyarországon az Alföldnél! Számomra a nagy Alföld az igazi otthon. Békés megye észak-keleti részén található egy falu, ahol élek/éltem. Neve, nem a mesékben szereplő Óperencián is túl, hanem Okány. Szép kis falu ez a maga csöndességében, ahova a tévés stábok is csak akkor jönnek, ha kitör a botrány. Törpikéékhez hasonlóan itt az emberek élete nemcsak játék és mese. Megvan a falunak a maga hőse, gonosza, szerencsét hozója. És ha már ilyen szépen körbeírtam Okányt, íme, témám valódi oka: a gaz! Igen, jól olvassa kedves Olvasóm! A gazról lesz szó és az elmaradt „falusi urbanizációról”. Hogy megmagyarázzam témámat, egy kis ízelítőt adok a régi életről és a jelen korról. 

Még a múlt század 90-es évek elején költöztünk családommal eme helyre. Gyerekként tetszett, hangulatos, egyenesen regénybe illő volt, ahol mi éltünk, és élünk. Mivel eléggé a falu szélén laktunk, nem vezetett hozzánk, csak egy rossz földút, az is kétfelől. Az egyik Okányt megkerülve, a másik Vésztő felől egy bekötőutcából nyílt, majd kacskaringósan eljutott hozzánk. Imádtam a nyarakat, a teleket. Télen gyönyörű látvány volt a mező őzekkel, nyulakkal. A környező erdőket, amikor ellepte a hó, és a vadászok lövéseire riadtan menekültek egyszerre az állatok. Nyáron, az előttünk lévő mezőt pipacsok, kamillák és magas fű borította, melyet Riska, Mari és társai legeltek éjjel-nappal. A tücsökciripelés és békabrekegés nyáresti órákban kint ülve, vagy az ablakot nyitja hagyva hallgattuk. Kiültünk a teraszra, ugráltunk, futottunk a kitaposott földúton, amíg csak tudtunk, játszottunk és eszméletlen jó volt gyereknek lenni. Aztán, elkezdtünk felnőni.

Kép

Középiskolásként már rosszabbul érintett a hozzánk vezető út és a járda minősége. A kétsoros járda girbe-görbe volt, mozgott, mikor ráléptél, és egyes házak előtt hatalmas fű lepte. Ha esett az eső, ragadt az út. Mély nyomokat eredményezett, amikor egy, a határban dolgozó traktor elhaladt. Aztán az ezredforduló után úgy tűnt, hogy lesz öntött járdánk! Igen ám, de itt jött a fricska! Lett 60 cm széles öntött járda az utcában a kacskaringótól (sárga-fekete sorompó), egészen Erikáig. Erika tolókocsis fiatal lány, így a kormányrendeletek értelmében fogyatékosságára tekintettel a helyi önkormányzat elkészítette a kocsibejáróig az öntött járdát, a többit meg úgy hagyták. Maradt a kétsoros járda az átjáróig, onnan egészen hozzánk meg az egysoros. 

Kép

 

Jöttek a felnőtt évek, amikor még zavaróbb lett a helyzet. Megesett, hogy az utcába riasztották a mentőket, de szegény mentősök elakadtak vagy be sem tudtak jönni, és gyalog mentek el a betegért. Aztán itt a járda mizériám. Tavaly, azaz 2010 nyarán úgy döntött választás előtt a falu vezetője, hogy itt-ott kisebb útjavítást, burkolat-igazítást eszközöl. A kétsoros járdát felszedette kicsiny utcánkban, majd kevés homokot alájuk szórva visszahelyeztette a járdalapokat. Ezzel sem kerültünk közelebb a megoldáshoz, hogy előttünk is legalább kétsoros járda legyen, és érezzünk a törődést. Több alkalommal kényszerültem felindulásból, elégedetlenségből bemenni a főtanácsos uraságokhoz. Problémám az volt, hogy ahol öntött járda van és csatornaárok, miért gazos, elhanyagolt, parlagfűvel teli? Fel sem fogtam, hogy engedheti meg magának a településvezetés, hogy a kieső részekről ne gondoskodjon?! Továbbá az sem fért a fejembe, hogy a főutcánk a polgármester házáig rózsával borított két oldalon. Nyáron, az Okány-kupa nap előtti időszakban a szegélyeket fehérre meszelik, és továbbá azt sem értettem, miért csak egyes részeken van muskátli a villanykarókon? Biztos az én és a többi lakos tudatlanságának köszönhető, hogy évtizedek óta nincs, csak egy rossz út mifelénk. Hál’ Istennek az utcabeli emberek többsége nem trehány, így portájuk előtt nem engednek utat a gaznak. Sajnos van olyan rész, ahol már nem laknak. Ha ott a szomszédok nem vágnák a füvet, nem lehetne közlekedni. 

Kép

A kedvenc részem az önkormányzati látogatások során, amikor munkaerőhiányra, valamint a kapacitásuk nem bírja dologgal próbálnak megnyugtatni, mint ideges, számonkérő lakost. A durvább rész, amikor beír a település-ellátásért felelős „szakember” egy határidőt, hogy ekkor meg akkor kijönnek levágni a parlagfűvel teli területeket, majd az adott határidő elmúlásával félmunkákat végeznek a dolgozók, és újabb bemenetelek követik az el nem látott munkálatokat.

A parlagfű nemcsak, hogy esztétikailag romboló hatású, de az erre érzékenyeknek sok szenvedést okoz. Mint Okányban is, az elöregedő társadalom a jellemző. Az utcánkban többnyire idős emberek élnek. Hiába írja elő a jogszabály, hogy a földterületeket a használóiknak olyan állapotban kell tartaniuk, hogy ott a növény virágai ne fejlődhessenek ki később sem, erre nem sokan fordítanak figyelmet. A munkálat folyamatos kaszálást jelentene június végétől az első fagyokig. A gondatlan lakosok, földtulajdonosok, akik a gyomosodás mértékétől és a terület nagyságától függően 15. 000 Ft és 5 millió forint közötti összeggel bírságolhatók. 

Kép

Gondolom, felmerült a kérdés az olvasóban, hogy akkor miért nem vágjuk mi a füvet, ha ennyire zavar! Nem nekem/nekünk kell más portájáról gondoskodni! Továbbá évek óta a szomszédasszonnyal felváltva mi vágjuk a füvet a járda mentén és az úton egyaránt a kettes járdasorig. Társadalmi munkában remek tevékenységnek fogható fel ez a cselekedet, de hosszabb távon, szám szerint 18. éve, hogy nem történt egy járdakiegyenlítés sem a házunkig. Értem, megértem, hogy a legtöbb utcában nincs még útburkolat és rosszabb állapotok is uralkodnak, de kérem, amikor leszakadt a kis Corsánk lökhárítója, mert elakadtunk az utcában több alkalommal is a sár miatt, pénzbeli kárunk jelentkezett azonnal. A műanyag lökhárító visszaragasztása is több ezres tétel. A szerelők félóránként 2500 Ft-ot kérnek. A legutóbbi ilyen leszakadás 5000 Ft mínuszt jelentett a családi kasszában, nem beszélve arról, hogy az autóban milyen további károk keletkezhetnek az út miatt. 

Telnek az évek, és egyre rosszabb az utca állapota. Mivel ezen a részen az idős emberek száma magasabb, ezért ők is egyre kevesebb időt és energiát tudnak a házuk előtti és a földjeinken lévő gaz irtására fordítani. Tudják mi a legröhejesebb? Az, hogy a kormány törvénybe szabta, csak az kaphat segélyt is, aki lakókörnyezetét rendben tartja. Ahhoz a gaz irtása is szükséges. Ha arra gondolok, hogy a 21. században élek, ahol a gépi világ felváltotta az élő munkát is a gyártósoroknál, akkor szörnyen csalódott leszek és szomorú. Igen, nagyon telnek az évek, és egészségügyi szempontból félő, ha a családomnál vagy bármelyik utcabelinél hirtelen rosszul lét támadna, a rossz infrastruktúrának és közművesítésnek köszönhetően pár pillanaton is múlhatna egy emberi élet. Mert vagy elakad a mentőkocsi vagy nem.
 
L.T.
 
 

 


Elérhetőség

Életünk

Ha kérdése lenne, akkor küldjön e-mailt az eletunk@citromail.hu címre!

eletunk@citromail.hu



Statisztika

Online: 2
Összes: 71100
Hónap: 1265
Nap: 44