Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Negyvenöt év az emberek szolgálatában - Interjú Pesti Lászlónéval

2015.11.04

11148416_969432543091581_6757151307953186417_n.jpg

 

Mesélne magáról és a gyermekkoráról?

 

  • Gyönyörű gyerekkorom volt, és szívesen gondolok rá vissza. Törzsgyökeres okányi vagyok. A szüleim is okányiak voltak. Paraszti családba születtem egyedüli gyerekként. Nekem nagyon sokat jelentettek a környékbeli gyerekek, akik barátaim voltak. Hiszen, egyedül játszani az egy borzalmas dolog! Nem voltam elkényeztetve, távol esik az ilyen dolog tőlem, de tudtam örülni mindennek a barátaimmal együtt! Régi játékaink egyike volt, hogy csutka babákat csináltunk! Nyáron, ha például eső volt, kedvenc szórakozásunk közé tartozott, hogy sarat dagasztottuk, majd pukkantókat csináltunk belőle. Először négyzet alakú sárrá lapogattuk és a sarkunkkal beleléptünk a közepére, hogy lyukat csináljunk bele, majd rácsaptuk a járdára, és az hatalmasakat tudott durranni! Szívesen visszaemlékszek arra is, hogy úttörőként minden héten volt foglalkozás! Annyira vártuk! Olyan eseményekkel volt tele, ami meghatározta az életünket! Ősszel a számháborúzástól kezdve, a túrák, a kirándulások, a főzőcskék, minden volt benne, és valahol én úgy gondolom, hogy közösségi összekovácsoló volt ez az egész! Megtanultuk, hogyan kell egymásért dolgozzunk ahhoz, hogy egységet hozzunk létre! ! Ez nagyon jó volt!

 

Van-e mindennapos elfoglaltsága? Mit csinál szabadidejében?

 

  • 2012. március 31. óta vagyok nyugdíjas, ezért kötelező elfoglaltságom nincs. Maximum csak akkor van, ha véletlenül az unokám beteg lenne, és akkor nekem kellene rá vigyázni. Nagyon jól elvagyunk, szívesen vagyunk egymással. Kellemesen és jól telnek a napok, amiket együtt töltünk. Mivel kertes házban lakok, ez eleve maga után vonja, hogy unatkozás az abszolút nincs. Rengeteg virágom van odakint a kis kertben. Rendben kell tartani a környezetet is. Ez az, ami nagy részét elveszi a szabadidőmnek, ugyanakkor rengeteget járunk el színházba a sógornőmmel. Amik elmaradtak okányi lakosként, azt most talán sikerül egy picit bepótolni. Sok kis hasznos dologgal töltjük az időt!

 

Miért lett mérlegképes könyvelő?

 

  • Hűha! Ez érdekes volt. Mindig el akartam végezni, de egyszerűen nem volt hozzá bátorságom, hogy jelentkezzek. Egyszer azt mondta nekem az elnök asszony, hogy ne mondjam már, hogy képtelen vagyok rá! Meg fogod tudni csinálni, és tessék rá elmenni! Akkor nagyon sokan mentünk a takarékszövetkezettől. Ez volt az egyetlen egy év, amikor pénzügyi tagozatot indítottak.

 

Van-e más végzettsége?

 

  • Nincs. Annak idején a KÖZGÉ olyan képesítést adott, hogy képesített könyvelő, vállalati tervező, és statisztikus. Mi még ilyen oktatást kaptunk. A statisztikai alapunk az nagyon kemény volt.

 

Mivel foglalja el magát?

 

  • Rengeteget olvasok. Mindenevő vagyok! Szeretem a jó regényeket, és most olyat csinálok, hogy előszedem a régi könyveket, amiket nagyon-nagyon régen olvastam, és újból kezdem őket. Könyvtárból szoktam kölcsönözni. Most Szabó Magda szériám van. Moldovát a mai napig szeretem. Jó kis könyvei, regényei voltak, tehát előkerültek a régi könyvek. Rákapattak még a gyerekeim, de főleg Erika Danielle Stell regényeire. Szeretem azt is. Keresztrejtvényt nagyon sokat szoktam fejteni. Ez megmaradt régi szokásként. A másik, ami még az esti órában kitölti a napomat, az-az internetezés.

 

Részt vett a közösségi életben?

 

  • Az iskolában rengeteget segítettünk. A szülői munkaközösségbe nagyon sokat dolgoztunk. A Takarékszövetkezet már eleve, - mi olyanok voltunk - hogy akármilyen rendezvény, vagy megmozdulás volt a faluban, aktívan ott voltunk, és próbáltunk segíteni. Nem azt kérdeztük soha, hogy már megint minek, hanem hogy mikorra és mit kellene csinálni! És ezt nem csak magamról, hanem a kollégáimról is elmondhatom!

 

Feltudna sorolni néhány dolgot, amit Okány községért tett?

 

  • Voltam Okányban tanácstag, 12 éven keresztül. Utána képviselő is voltam. A Településszépítők Egyesületét annak idején együtt hoztuk létre Kónya Marikával. A régi temetőt rendbe tettük, kitakarítottuk, próbáltuk Okány felvirágozását elősegíteni egy picit! Ez akkor egy olyan hatalmas dolog volt! Biztos valakinek eszébe jutott volna. Erre olyan szívesen emlékszik vissza az ember! Olyan jó, hogy most októberben is mentünk ki a temetőbe, és láttuk, hogy az önkormányzat milyen szépen rendben tartja az új- és a régi temetőt! Öröm végignézni rajta!

 

Mire a legbüszkébb az életében?

 

  • Jó érzéssel tölt el, hogy egy helyen, három hónap híján negyvenöt évet végig tudtam dolgozni. Tulajdonképpen, végig emberek között, emberekért dolgoztam. Mert ugye a takarékszövetkezet az kimondottan az emberek miatt, az emberkért jött létre valamikor. Tehát, emberek között töltöttem azt a negyvenöt évet. Nem beszélve arról, hogy a munka során, ahol tudtunk, mindenhol és mindenkinek próbáltunk segíteni, ahogy lehetőség volt rá.

 

Van-e távolabbi célja?

 

  • Tulajdonképpen nincs. Örülök annak, ha egészséges maradok, nem lesz semmi gondom, és tudok segíteni továbbra is a családnak, ha szükségük van rám.

 

Hiányzik önnek a faluja? Hazaköltözne?

 

  • Szívesen megyek vissza. Nagyon szeretek Okányban lenni, de most már megszoktam az új környezetemet. Még most is azt mondom, hogy ha Okányba megyek, hogy hazamegyek. Kettősségben vagyok tulajdonképpen. Nagyon sok okányi ember hiányzik, mert tényleg rengeteg embert ismertem a faluban, és engem is, szerintem elmondhatom, hogy kivétel nélkül mindenki ismer. Azért, most is olyan jó érzés, ha végig megyek az utcán, és megállítanak beszélgetni. Viszont, már nem költöznék vissza. Ebben közrejátszik az is, hogy a család közelsége itt van. Annyira közel vagyunk egymáshoz, hogy 5-10 percen belül elérek mindenkit. Ha Okányban laknék, akkor az közel egy óra autózás, és nem tudnám megoldani olyan gyorsan, ha a gyerekeknek szüksége volna bármiféle segítségre.

 

Mi a legrosszabb, amit hiányol, mint város lakó?

 

  • Hiányérzetem nincs. Okányhoz engem a temető köt. Ha nekem az agyamban előjön, hogy temetőbe kell menni, akkor kocsiba ülök, és irány. Ez mindegy, hogy mikor van, akár este is, mennem kell. A szüleim, a férjem, a sógorom, a családtagjaim, tulajdonképpen nekem mindenki ott van az okányi temetőben kivétel nélkül eltemetve.

 

Mit gondol, Okány jó úton halad?

 

  • Az igazság az, hogy én már kimaradtam az okányi közösségi életből az elmúlt pár évben. Egy dolgot viszont tudok, hogy Szívós Laci – ismerve őt – ha elindul egy úton, nagyon nehezen tér le róla! Ő próbálja azt végig vinni, és nem a saját érdekét nézi, hanem a falu érdekét. Azt gondolom, a falu nagyon nagyot tudna előre lépni! Munkahelyteremtés lenne az első, de az a kérdés, hogy mit?! Ez nemcsak Okány gondja, hanem Békéscsabának és minden Békés megyei településnek is sajnos.

 

 

 


 

 
 

 


Elérhetőség

Életünk

Ha kérdése lenne, akkor küldjön e-mailt az eletunk@citromail.hu címre!

eletunk@citromail.hu



Statisztika

Online: 2
Összes: 71100
Hónap: 1265
Nap: 44