Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Az igazság bűzlik

2011.01.12

                          Az igazság bűzlik

 

A kínaiak a felfedezésben megelőzték az európaiakat, de már Mínosz király krétai palotájában is használtak kezdetleges formában vécét. Rómában latrinákban végezték kis- és nagydolgaikat az emberek, melyek alatt köztudottan remekül kiépített csatornarendszer működött. A középkorban egyszerűen csak kiöntötték az utcára az ürítésre használt tálcák tartalmát. Majd jött az angol wc…

 

Az átlagember az életéből három évet tölt el egy vécén. Enyhítünk magunkon, majd laza mozdulattal leöblítjük a hulladékot. A világ szennyvizének 90%-a az óceánokba, tengerekbe, folyókba és tavakba távozik. Az is meglepő szám, hogy ebben a felgyorsult világban, mintegy 2,6 milliárd embernek nincs megfelelő higiénikus „közegészségügye”. Vagyis nem tisztálkodnak napi-heti rendszerességgel, ami fertőzésekhez, betegségekhez, esetlegesen járványokhoz vezet. Ezeknek az embereknek a WC a legközelebbi bokor vagy útszél, esetleg bármi más, ahol kis- és nagydolgaikat elintézhetik. Lásd mostani állapotában Haitit.

 

Ez a valóság. Egészségtelen élet, rossz társadalmi helyzet. Még a nyugati világban, ahol azt gondolják, tökéletesek rendszereik, valójában találkozunk „rendszerhibákkal”. A brit Medical Journal olvasói képzett orvosi szakértők bevonásával megtudták egy szavazásból, hogy az utolsó 200 év legnagyobb orvosi haladása a penicillin után a vécé, kézmosással egybekötve. Az ok egyszerű. Az 1850-es években kolerajárványok dúltak. Amikor bevezették a vécék használatát szappanos kézmosással, az átlag életkor megnövekedett.

Közegészségügyileg Japánban – hozzánk képest a világ másik részén – elterjedtek a mosó, szárító, sőt zenélő vécéülőkék, amelyek higiénikusabbá varázsolják hátsó fertájunkat. Mindössze a 8-10 gombos LCD-kijelzővel ellátott ülőke, nélkülözi az angol feliratokat. Így ennek hiányában, csak a japánok számára használható ez az újfajta technológia. A japánokat nehéz lekörözni, de Thaiföld vetekszik vele. Egy thaiföldi főiskolán, Chiang Mai városában 1500 diák közül 15 úgy gondolta (a sértegetések és gúnyolódások elkerülése érdekében), hogy számukra nem felel meg a külön női- és férfi illemhelyre való bejárás. Ennek oka, hogy ők transzszexuálisok és transzvesztita diákok, ezért külön „Rózsaszín lótusz” jelzésű vécékre ülhetnek az iskola falai között.

 

De ne szomorkodjunk. Hazánk fővárosi közgyűlése úgy határozott az Európai uniós normák betartása végett, hogy a Fővárosi Csatornázási Művekre bízza a budapesti nyilvános illemhelyek üzemeltetését, és az illemhely-hálózatának fejlesztését. Reméljük, hogy Budapesten sétálva (sem turistáknak, sem hazaiaknak) nem kell többet találkozniuk bezárt, büdös illemhelyekkel a közterületeken.

 

És végül, de nem utolsó sorban, megemlítem a WC jelzéseket. Az emberi faj kreativitásának legkedveltebb terepének változatos jelzésében nem ismer határokat.

 

L.T.