Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Családi állapotom kiírom

2011.02.14
Családi állapotom kiírom
 
Nagyon örülök, sőt, egyenesen szívmelengető érzés, hogy megtudok mindent a Facebook üzenőfaláról, a posztolt, friss hírekről, állapotokról, az aktuális párkapcsolatokról, és minden olyan egyéb dologról, ami abszolút hidegen hagy! Elég fárasztó lenne spamnak jelölni és letiltogatni az „ismerősök” olykor igen nagy hülyeségeit, semmitmondó kiírásait. Maradok tehát a jól bevált módszernél. Hagyom a dolgokat úgy, ahogy posztolgatták.
 
Kedvencem a családi állapot napról-napra, hétről-hétre való közzététele. Nem csak azért, mert pont ma van Valentin day Bálintok napján, hanem ez egy idegesítő tevékenység több ízben is. Bár, ennél szórakoztatóbb posztolást nem igen tudok tízen, huszonévesek körében. Lányok, fiúk változtatják párkapcsolati státuszukat. Vannak, akiknek nem jó egyszerűen, ezért a bonyolult társas életet választják. Roppant érdekes lehet. Aztán ott vannak, akiknek kapcsolati álmuk netovábbja, az igen hangzatos nyitott párkapcsolat. Hogy ez mennyire párkapcsolat, azt nem tudom. És, hogy miért kell több vasat is a tűzben tartani? Passzolom a kérdést. Sok mindennel lehet magyarázni a gyengeséget, de jó okot találni rá, igazán nem lehet.
 
Az özvegyen, a házason, az eljegyzetten kívül ott van a kapcsolatban állapot. Túl sok magyarázni való nincs rajta, hogy mit is takar. Ha tetszik, ha nem, rengeteget elmond egy emberről ennek posztolása napi, heti rendszerességgel. A legjobbak kétnaponta szakítanak, majd másnap ismét összejönnek. Hirtelen jött szingliségüket azonnal megosztják a rajokkal. Aztán, ha megunták a félnapos, vagy egész napos szingliséget, újra kapcsolatban lesznek, majd ezt lájkolja a jó nép. Hogy mi a jó ebben? Nem tudom. Egy biztos. Unalmas sokszor látni ismétlésszerűen ugyanazoktól az emberkéktől ezt a fajta hírközlést, ami lelki-szellemi tevékenységüket, állapotukat tükrözi. Nem az a gond, ha kiírja emberünk, van-e párja vagy sem, hanem ennek gyakori ismételgetése, változtatása hagy némi kérdőjelt a fejemben. Ez az a „már megint lemaradtam valamiről” jelenet. Kíváncsiak leszünk, hogy most miért szakítottak, hogyan jöttek össze és így tovább. Természetesen megértem a gyorsan jött kapcsolatok hangoztatását, főleg a tinik körében. Van, hogy jókat röhögök. Főleg, amikor egymás anyukáját szidják saját üzenőfalaikon, majd árulkodnak a barátoknak a másik fél titkairól!
 
Szívből örülök, ha az látom, hogy egy általam kedvelt ismerős már nem hajadonként, nőtlenként éli mindennapjait, hanem párban! Még szimpatikusabb, ha nem is hirtelen kerül közszemlére családi státuszuk, hanem bizonyos idő elteltével. Számomra ez a komoly kapcsolat egyik építő köve. Mindent idejében kell tudatni a tömeggel, amikor már magunk is biztosak vagyunk saját dolgunkban. Éljen a fiatalság, a posztolás és a párkapcsolat!
 
L.T.